Szombat este azt ünnepeltük a bandával, hogy végre felvettük a Pandadalt. Nem lennék most a multik és a környezetszennyezők helyében, de erről majd később.
Miki hozta az Arany Ászokat, Sámán pedig a hernyót és a cöpit. Én vittem azért magammal a biztonság kedvéért egy-két sovány dzsointot is. Na, mondok, lesz itt lecsózás hajnalig! Lett is, de máshogy.
Már javában benne voltunka dzsamalázásban, amikor mindenkire rátört az éhség. Olyat kordult a gyomrom, hogy beleremegtek a panel falai. A fiúk kiküldtek melegszendvicset sütni, én persze örömmel mentem. Sajnos annyira felöntöttem a garatra, hogy összekevertem a bélyeget a parizerrel, a füvit meg lereszeltem, mert azt hittem, az a sajt. Össze voltam zavarodva. De nem nagyon fogtam mellé: az extrudált kenyérre jól ráolvadt a cucc, befaltuk, meghaltunk, ennyi.