Pacek bá főzte fél komlónak a hidegen komlózott zugsört, amíg a kékek le nem kapcsolták. Volt neki egy kutyája, a Cápa. Pacek bá nem hitt a kutyaiskolákban, de úgy általában az iskolákban sem, így Cápának az elejétől kezdve világossá tette, hogy magának kell beszereznie a vacsorára valót. Cápa pedig be is szerezte.

Pacek bá mindig megdicsérte Cápát, ha az észrevétlenül ellopott valamit a konyhaasztalról, mert ezt az életrevalóság jelének vélte. Együtt éltek a faviskóban, még egy ágyban is aludtak. Reggel Pacek bá kiengedte Cápát és csak annyit mondott: "Jó vadászatot!"

Cápa kezdetben pockokra, galambokra vadászott. Aztán lehet, hogy elkezdett rájárni a tyúkólakra. A helyiek rókára gyanakodtak, kiadták a vadászoknak, hogy ritkítsák meg őket. Szegény vörös jószágokat hetekig ölték halomra, de a csirkék tovább fogytak.

A komlóiaknál akkor szakadt el a cérna, mikor hatvan-hetven kilós hízó sertések is kezdtek eltünedezni. Némelyek már arra gondoltak, éhes medvék vándoroltak le a Tátrából. Na, de Komlóig?

Pacek bával is beszélgettünk erről a rejtélyről, miközben nagyban ettük a parasztreggelit: oldalast, sonkát, kolbászt. A csenevész hippibandánk persze nagyon örült Pacek bá finomságainak. Előfordult, hogy Cápa is odajött kunyerálni, de Pacek bá elhajtotta. Az mondta, mihaszna semmi kutya ez, semmi kutya, s még annyit: menj, szerezz magadnak. Kaparj kurta, neked is lesz.

Sokat beszélgettünk Cápáról, a jó sör hatására megeredt Pacek bá  nyelve, és elmondta titkos félelmét. Azt mondta, attól fél, hogy Cápa már nem csak pockokra vadászik, de rájár a falusi istállókra is. Könnyen lehet, hogy múltkor két mangalicát is leterített és kicsontozta őket. Nem tudja, mitévő legyen, nem akarja bántani a kutyát. Szerintem sem helyes bántani egy állatot, Gandhi is megmondta, hogy egy nép kultúráját az határozza meg, hogyan bánik az állatokkal. Pacek bá pedig jó ember. Velünk is jól bánt: nemcsak megvendégelt, de több kiló hurkát és kolbászt is csomagolt a Helyi Témába nekünk, útravalónak.

Cápa