A dzsamalázás ősi magyar alkoholista hagyomány, apró szeszes italok fogyasztását jelenti. Némelyik műanyag üvegcsében is kapható a nagyobb rákkeltő hatás érdekében, de a többségük üveges. Dzsamalázni általában esti órákban, kisboltok előtt az utcán szoktak az emberek.

A dzsamala alapvető tulajdonsága, hogy olcsó, vagyis a legolcsóbb. Egy kisboltban az a dzsamala, ami nem kerül többe, mint egy rágógumi. Mindig valamilyen hagyományos italra hajazó, ízesített szeszes folyadék található az apró üvegben. Többnyire a kasszástól karnyújtásnyi közelségre, egy falon lévő polcon sorakoznak.

A "gyorsítónak" is becézett szeszes italt a népi rituálé "rágárdá" felkiáltással koccintásra nyújtjuk a partnerünknek, aki a "dzsamala"  szóval válaszol, majd a koccintás után egy húzásra megisszuk az üvegek tartalmát. A dzsamalát nagy tiszteletlenség visszautasítani, jobban járunk, ha elfogyasztjuk, ha már a jó emberek megkínáltak minket.

Itt nagy dzsamalázás volt.

A dzsamala neve általában valamilyen hagyományos szeszes italra utal. Páldául Vodka helyett Vodicska, Brandy helyett Grandy, pálinka helyett Stampó, ilyesmi. Hagyományos lepárlási eljárásokra ilyen olcsó termékek esetében nincs lehetőség, ezért kell trükközni a névvel: Nem írhatják rá, hogy pálinka, hiszen lényegében vízzel hígított és aromával ízesített etanolról van szó.  És honnan tudok erről ennyit?

Egyszer megismertem egy idősebb férfit. Hatvan körül járt, de még mindig gyönyörű hosszú fekete haja volt. Csak néhány ősz hajszála volt neki. Egy aluljáróban gitározta a Nothing else matters-t, de olyan fájdalmasan szépen, hogy ott helyben elsírtam magam. Miután végzett, odajött hozzám, és megkérdezte, hogy "miért sírsz kislány," majd dzsamalával kínált. Én persze emlékeztem a népszokásokkal foglalkozó egyetemi kurzusomra, így nem utasítottam el a kedvességet. Elmondta, hogy kohómérnök volt, és Ferinek hívják. Azt mondta, magányos mert a nők összetörték a szívét. A felesége - mikor elváltak - elvitte a kislányát, és a kedvenc sci-fi könyveit kihajigálta a kukába. Azóta nem látta az asszonyt és a könyveket se.

Beszélgettünk az életről, nőkről, nagyon mély embernek ismertem meg. Úgy éreztem, adnom kell neki valamit. Visszafutottam biciklimhez, mert a bicajtasiban felejtettem a Putyinka vodkámat, gondoltam, igyon valami finomat is. (Én is ajándékba kaptam, de elvi okokból nem innék, ennek a hippigyilkosnak a nevével fémjelzett piából.) Mire visszaértem az aluljáróba, eltűnt. Azóta, ha dzsamalát látok, mindig Ő jut az eszembe. Ha láttátok valahol, kérlek írjátok meg!